Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Második füzet

134 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. utókiirtását a' rendes helyekre visszatolamlo szomszéd-» részek valamennyire akadályozhatnák, könnyű elgondolni. Azonban óvakodó vigyázattal és jól kimért vágásokkal a' műtétei ezen része is olly szerencsésen vitetett véghöz, hogy az említett mind két bal esetek elkeríiltetnének. Az elsőre uézve ugyancsak már a' műtétei közben legnagyobb hihetőséggellehetett állítanunk, hogy a'látidegát nem metszetett ; inert sem a' beteg rögtön valami szokatlan fájással meg nem lepetett, sent pedig a' műtevő kéz azon le nem írható érzettel nem bántódoít, melly a látideg átnietszesének tulajdona szokott lenni. A' műtétei után egynehány nappal pedig, mint alább fogjuk említeni, ezen dolog valósult és minden kétség elhárílatott.— A' mi pedig a' daganat tökéletes kiirtását illeti, arrul ismételt vizsgálatok által magát kiki meggyőzhette ; mert a' sebbe bocsátott uj semmi elfajzott részre vagy keménységre nem akadhatott. Elmellőztetvén a' daganat, a'beteg valamenynyire fölebb emelt fővel az ágyba hanyatt fektetett; a' bőven vérző seb semmivel sem töltetett ki, csak lobelőzőleg és a' módnélküli vérzés mérséklésére jeges borongatások rendeltettek reá : melly lobellenes czélhoz képest az életrend is illőleg elrendeltetett. Ezek után , hogy minden kórisméreti kétségbiil kigázolhassunk, a' kiirtott testet vizsgálat alá vevők. A' daganat egy gömbölyeg sárgás fehér testet képelt, mellynek átmérője hosszában 2, keresztben pedig \\ hüvelyknyi volt. Fölülete egyátaljában egyenletlennek, de az alsó oldala, melly a' szemtekével volt érintetben a' többinél valamivel laposabbnak találtatott. A' kül- és felső felén néhány szemcséket (acini) lehetett szemlélni, mellyek kétség kí-