Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Második füzet

2f> I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. alá szükség, mert a' beteg egészen anyaszült meztelen ül a' kádban , egy a' zsámolynál valamivel magasabb faszéken , lábait az említett alacsonyabb száraz zsámolyra eresztvén alá. — Erre az egyik izzó kő a' kádban lévő vízbe vettetik, és a' beteg.csak ekkor takarodik a' kádba, és foglal a' megmondott mód szerint helyet, a' sátor nyílását utánna betévén, hogy ott ben legalább egy negyed óráig máradváti magat jól ki izzadhassa , jól párádzhassék. A* fürdés ekként lapjában kétszer történik reggel , t. i. és estve. Mindenik gőzfürdő után pedig a' beteg ágyba takarodik, jól be takaródzik , hogy t. i. verejtékzése meg a' gőzfördó után is tartson egy darab ideig az ágyban. A' beteg azután ágyábul fölkel, magát megszárajtja , tiszta ruhát ölt, magát jol kipiheni, kipihenvén nyári csendes tiszta meleg nap fördése és kipihenése után egy keveset kisétálhat, kikocsikázhatik , de télen és szeles esős időben nyáron is otthon, a' mértékletes melegű szobát kell őrzenie. Ezen gyógymód közben az életrend (diaela) a' következendőkben áll ; a' betegnek főtt szilvánál egyebet nem szabad enni, ennek levéből annyit hörpölhetvén , a' mennyi csak tetszik ; kenyér helyett azon kivűl tejes kenyeret ehetik a' beteg, vagy inkább főkép az első nyolez nap egyedül kovásztalan sótalan lepényt vagy bodakot vagy is máczist, az az olly süteményt, millyet a' zsidók húsvétra sütve húsvéti lepénynek (Osterflecken) neveznek ; óvakodni kell a' betegnek főkép mindenféle sós ételiül, nekie még a' marhaleves és akármi másféle eledel vagy ital is tilalmas, a' fölebb említett szilván és sótalanon kivűl. Nyolez nap múltával azonban , mir-