Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

3) A' hangtöin

eszi kórhatárzat. 91 elmúlik, innét utána szinte bajos a' szív mondott betegségére ösmerni. — A' szívtágúlással egyült íengfölösleg esetéhen az erőnek rohanása a' csont képelethöz nincsen egyenes arányban azzal, mellyet a' fül érez : a' debegések erősek de nem terjednek annyira , hogy az egész mellkas fölemelkednék, hanem csak ügy tetszik, mintha csak a' szívcsúcsa mozogna. Az ütés erőségének kisbedése nent üt ki annyi fokot, mint annak öregbedése, 's az életmű gyöngeségétől , és a' terimbel — parenchyma — vékonyságútól függ, azzal egyszersmind az ütések tágabb térre terjednek. — Ollykor a' csüggedt erősségnek oka 'a' tüdő Injából származó lehelésbeli akadálybál ered, és ekkor tengfölöslegnek — hypertrophia — is lehet helye. Leverő indulatok is okozzák ezen tüneményt. — A' szív öszvehuzódásainak zöreje — strepitus — majd hangzatosabb, majd tompább lehet mint ép állapotban , ollykor pedig egészen másféle hallik. A' zörejnek csüggedése a' szív térimbelének öregbedésétől és ellágyulásából látszik származni. Az ellágyulásban mint igen ritka betegségben , ezen jel és a' rohanásnak gyöngesége teszik egyedül azon tüneményeket , mellyeket a' hangtömesz ezen állapotban mutat. — A' szívnek csekély fokú tengfölöslegében a' szívgyomroknak öszvehuzóngása elnyomott hangot — sonus subpressus — hoz elő, melly a' lehelés hangjához hasonlít ; a' szívpitvarok tulajdon hangja — vaczogás , cláquement, Klappern — pedig még tompább. — A' nagyobb fokú tengfölöslegben a' szívgyomrok öszvehuzódása minden zörej nélkül járó ütést okoz, a' pitvarok igen tompa hangját pedig alig lehet észrevenni. — Világos , tiszta és hangzatos zörej sokkal