Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

1) A' Kolozsvári kórház állapotja. 63 1) Gyulasztó bélegüek voltak, minden más rendszer vagy életmű nevezetesebb bántalnia nélkül, és gyöngéd lobellenes gyógymóddal orvosoltattak. 2) Ezen vidéken a' hurutos bántalmak (affectio) igen gyaporák voltak, mellyek az egyszerű páráztató gyógymódnak (meth. diapnoica) könnyen engedének. 3) Lélek indülatból származván mint szórványos baj hasmenéssel bírult (judicabatur) mellynek előidézésére az imámotott borkő (Tart. tartarisatus) az epés bajok ellen olvasztó főzetekben adva jó szolgálatot tett. 4) Sós olvasztókkal (solventia salina) orvosoltattak, csak egy eset hozaték fölfelé duzakodó csorvával (saburrha), 's ennek hánytató rendeltetett. 5) 24. esztendős volt, de nedvvesztesége által annyira elerőtlenedett, hogy a' legerősebb izgatókra sein következett csak valamelly visszahatás is. 6) A' híres Raimannak tapasztalása halottbontás által bebizonyodott, hogy a' gyoniorlázakbül eredő idegesek igen veszedelmesek, 's egyszersmind a' vastag belekben fenés fekélyek találtattak. 7) A' pézsma nein löst's elég bő használatának, kappanőr főzettel és vonattal többen köszönhetik életbeli üdvöket, e tekintetből .Stollnak tanácsán járván. 8) Két esetben az életüdv a' péruhéjfőzet, Ilaller savanya, és a' biizaszatos (asa foet.) allöveteknek tulajdonitathatik. 9) A' száj - és orrvérzés után való patécsátiitésével hozatván a' beteg a' kórházba, semmiféle posellenes és fanyar szerek nem használhattak. 10) A' váltólázak járványilag uralkodtak, mellyek nagyobb részt a' fél vagy egész nehezékig sósavas hugyagnak (sal ammon.) olvasztó főzetben ad-