Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenkettedik füzet

2) Vegyes közlések kivonatokban. 239 óhajtottam volna : a) hogy olly gazdagon töltött fiatal óráinkból vénségiinkre egynehanyat eltehettünk volna, héj mi jó volna azokat vasárnaponként elő venni öreg napjainkban! bizonyára az ember azon örömórát várva az öreg hétnek több részeit is nagyobb örömmel tölthetné el; vagy b) az életet nem a' fogamzásnál, kellene kezdeni, és halállal végezni, hanem megfordítva a' halálnál kezdeni, és visszafelé a' fogamzás irányzatában élni; vajmi borzasztó ekként ha élünk annak a' csiíf vénségnek jégkarjai közé sétálgatni : anuigy pedig milly öröm lenne mind inkább ifjodni, 's egyszerre csak elmúlni mint a' holdvilág; vagy c) hogy, midőn egyszer milliom és miliőm évek után nagy várakozva az éleibe cseppentünk, ne kellene nolle velle szakadatlaniíl élnünk, hanem kényünk kedvünk szerint, mikor tetszenék lenni lennénk , mikor nem, nein ; már emígy p. o. részemről nemzetünket megláthatnám férjfiu korában is, holott annígy nemzetemnek nagyra született még most csak zavargó gyermekségi idejét látva kell elmúlnom. — Amaz két első , létünk enyhítésére szolgálható segédeszközökre az emberek közt mind eddig nincsen példa, van pedig ezen harmadikra; mellyre e' napokban az erdélyi társolkodóban (1. Nemzeti társalkodó. Nov. 17-dik napján 1832. a' 20-dik szám alatt) akadván, azt ezennel érdekessége miatt Dr. Pataki után közölni bátorkodom : Nemes Maros Székben Hagymás Bodo ni Jánosi Sámuel nevű szegény ember, midőn szolgálatjában elbetegesedvén 51 esztendős korában 1829-dik Április hónapjában, kevés gyűjtött pénzével hazafelé menne , a' Belső Szolnok Vármegyében helyzeti, Klitzi erdőben tolvajoktúl l