Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

190 III

. Vegyes tudósítások. világosan kivehetjük; melly minden figyelemre méltó kórhatárzati xítmód még sok más betegségekben is fölvilágitást ígér. *) 4) E in p i r i c u m. Több ízben volt alkalmam tavasszal és ősszel leginkább közép korú a' következő kórjelek' alkalmatlanságáról panaszkodó betegeknek tanácsot adni: általjában csökkent étvágy, kevéssé észrevehető izomgyengeség , estve a' rendesnél nagyobb, de lázatlan általános melegség ; reggelenként kévéssé sűrű, habos nyál-köpködés ; az izélés csekély változása, a' megszokott ételek' mennyiségét eltűrő gyomor, hanem étel után , különösen délben , azon időben, midőn a' gyomoremésztés teljes munkában szokott lenni , gyomor feszítő érzés , az egyes böffenésre szempillantatnyi könnyebbülés , aztán ismét gyomorfeszülés , - teliség, lankadság, gyomorizgató szerekhez való vonszódás, ezek vétele uta'n futó könnyebbülés , aztán lázas mozgás , kedvhiány , néha szomorúság , indulatosság 's több egymás különösen nem egész beteg 's még is beteges panaszok. Illy állapotot, ha az önállásű, a'gyomor' belső takonyhártyája,'s a' benne elágadzó tápláló életidegek ingereltségéuek szoktam nézni, 's rendelni az Ipe*) Míg az orvos ennyire viheti ügyességét, arra ezer meg ezer próbatétel, állhatatos hallási figyelem, vagy is hogy az egész lélek fülünkbe vonuljon , kívántatik , a' gyakorkodó orvosnak tehát, ki fülének igazi hasznát akarja venni, semmiféle alkalmat el nem kell mulasztani, fülét mind az ép mind pedig még inkább a' beteg testeken élesíteni. c