Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

180 III. Vegyes tudósítások. ni azt, t. i. az ötödik és hetedik borda közt és a' mellcsontnak alsó végén. A' debegések gyakorta rendetlenek, kiki maradnak, máskor rendarányok — rhythnius— nem változik, csak a' szívgyomrok tartós öszvehuzódására nézve; aztán meg a' pitvarok öszvehuzódása hamarább történik mint sem a' gyomroké elvégződött volna, és rövid.— A' tengfölösleguek majd a' bal, majd a' jobb , majd mind a' két szívgyomrokbau lehet helye. A' bal szív gyomornak teng fö löslege — Hypertrophia ventriculi sinistri —. A' bal szívgyomor ezen állapotban térimbelére —

parenchyma— nézve olly igen megnő, lw>gy alapjánál 18. vonalnyi vastagságának tapasztaltatnék néniellykor. Jelei ezek; erős kifejlődött érverés, a' SZJ vdebegés erős és érezhető, az ütés alatt hanghiány, elváltozott leginkább vörös ábrázat; állandó azonban ezen kórjelek közül egy sincs, leginkább az érverés változékony. A' bal szívgyomor öszvehuzódása a' fölebb említett helyen vizsgálva olly erős , hogy a' fülelő fejét fölemeli, csöreje az ép állapodnál tompább, az öszvehuzódás pedig annál tartósabb, minél nagyobb a' tengfölösleg. A' szívnek debbenései csak egy igen korlátolt csekély tájon hallatnak. A' jobb szívgyomornak teng fölöslege — hypertrophia ventriculi dextri—. Corvisart szerint a' jobb szívnek baja a' balétul a' lehelésnek nagyobb nehezsége, és az arcznak szederjes színe által különbözik.— Lancisi szerint pedig egy a* kőrhatárzad jelek közül legnevezetesebb tünemény a' torkolat ereknek (venae jugulares) verésében áll.— Hangtömesz segedelmével a'szívnek öszvehuzódása ugyanazon tüneményeket mutatja, mint