Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

174 III. Vegyes tudósítások. részein gyermeki lehelés vétetik észre. A' kórbatárzatnak nehezsége a' betegség kisebb fokánál nagyobb , a' tüdőgyuladás, és légpöfedékkel (emphysema) szövekedvén pedig az, épen lehetetlen. — A' tüdőlobtul magátul a' gyuladás hiánya és a' szakadatlan recsegő hörgés által különbözik. A' tüdők légpöfedéke. — Emphysema pulmonum. — Ezen betegség Laennec-nek tapasztalása szerint korán sem fordul olly ritkán elő , mint eddig hivők, hanem sok esetekben, mellyeket tüneményeiknél fogva kehnek (asthma) határoztak az orvosok, a' tüdőknek légpöfedéke volt jelen; a' tüdőknek légsejtjei levegő által lévén kifeszítve, a' boneztudósok figyelmét ezen betegség azért kerülő el, mivel a' tüdőknek ezen állapotja az egésséges tüdőktül csak igen kévéssé különbözik. Megkülönözi pedig Laennec a' tulajdonlag ügy nevezett légpöfedéket a' karélyközi légpöfedektől — emphysema interlobulare — , az első esetben a' lég a' tüdőknek belső szövetében pang nagyobb mennyiségben ; a' másodikban pedig a' légsejtek a' tüdőkarelyoknak — lobi pulmonales — fölületét érék el. — A' kórjelek ezek: nehéz lehelés, fullongá sok —- insultus dispnoici — a' mellkasnak rendetlen mozgása , rövid , emelkedett belehelcs , lassú , halk, tőkéletlen kilehelés. Ütögetvén a' mellet, ez tisztábban hangzik, melly hangzat tisztasága nem mindenütt egyenlő, mert a' betegség sincsen egyenlően elterjedve ; lehelési csörej — strep, respiratorius — minden légpöfedékes helyeken csekély vagy épen hibázik; könnyed hörgés — stertor — hallik ollykor kilehelés alatt, melly belehelés közben süvítő vagy hangzatos, 's a' galamb turbéko* i