Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

2) A' magyarországi váltóláz. 17 kénytettek orvosát hánytatót adni, mellyre ötször hányt, négyszeriedig széke lett. 21-kén a' hideg reggel 5 órakor rettentő szorongás, elfogultság, nyugtalanság, elnehezedett lehelés, ökröndözések közt lepé isinet meg, az egész teste jéghideg lévén, rajta nyirkos izzadság tőre át, az'érverés érezhetetlen, a' vérköri életet csaknem a' halkdebengésű szívárula egyedül el. Ezen állapotban fekvék a' beteg 18 óráig egészen magán kivül, külső és belső ösztön szereket (égény t, káfort, fűszeres 's boros borogatásokat) használván azonközben. 22-ben ismét szabad napja volt, csekély bágyadságát kivéve másként jo kedvű lévén : e nap nekie 12 szemer kénsavas kinadék adatott. 23-ban egyedül egy keves melegséget és szomjat érzett, melly szernek tovább folytatott használatára csakugyan egészen is fölépült. 2) L. Anna 30 esztendős sovány gyönge testalkatásu személy Augustus 17-én váltólázba esett, de csak 20-ban hivatott magához orvost, ki első beléptekor a' beteghöz tőle vissza ijedett, ez egészen elváltozott arczvonatokkal fekvén ágyában, egyszersmind kiállhatatlan imelygésekről pauaszkodék , de hányni még sem birt, valamint olthatatlan szomjról is , de inni még sem tudott, mert minden cseppviz öregbitette undorait, ökröndözéseit. Nyughatatlansága és szorongása (Beängstigung) oily nagy voll, hogy fektét csaknem minden pillanatban változtatná. Az egész teste komorkek színű volt, és hideg mint a' márvány. Az izzadság, az egész testen nyirkos, egyedül az arczon olly bő, hogy alig lehetett eléggé letörülni. Az érverésnek sem hire sem hamva annál kevesbé pedig a' szi'vdebegésnek, melly tünemények ellen kiil- és belsőkép szállékony izgató szeOrv. Tár. VIII. Köt. 2