Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)
1832. Tizedik füzet
2) A' magyarországi váltóláz. 15 lázroham — paroxysmus — több napokig tartott, vagy hol a' betegség folytonos csorvás lázbúi — f. cont. gastrica — fejlődék ki. A' következő, csak rövideden közölt, magára nézve is nevezetes koreset szolgáljon öszvehasonli'tásul. A. J. 26. esztendős leány jött Békés vármegyének egyik helységéből Pestre, hol szinte minden, őtet kivéve, hideglelésben szenvedett. Útjában történt meghűlése után Pesten megérkezte napján megbetegedett, még pedig eleintén hideg rázta ki, mellyre hőség, fejfájás, étvágytalanság, könnyeden bevont nyelv, heves keresztfájdalmak következtek. Ezen estenkénti nehezbedések két napig tartottak. A' betegségnek 3-dik napján reggel adott hánytató elég sok epét és nyálkát ürített ki; mire délután a' nyelv még tisztátalanabb, az étvágy még csüggedtebb, estvei emelkedett hőség; a' fej- és kereszífájdalmak folyton tartottak. A' legközelebbi délelőtt könnyebbülés; délután heves lázroham, mellyet erős szúró fejfájdalmak követtek ; különösen pedig a' keresztfájdalmak voltak tűrhetetlenek, mellyek alatt a' beteg olly mit érzett, mintha abból a' velő sajtoltatnék ki. Ezeken kivül iinelygés , undor,ökröndözés epesztették a' beteget; éjjel pedig verejtékzés közt a' keresztfájdalmak folyton dúltak. Másnapra tökéletes lázszűnet. Kénsavas kinadék hallgattatta el a' lázat, minden egyébb szüleményeivel együtt. A' hevesebb váltóláznak rohamai, minden új megjelenéssel öregbedének. Nem ritkán már a' harmadik láztámadás szörnyű veszedelmes volt, főkép az azt követő ideges tünemények miatt, mellyek főkép a' hidegszak alatt külölköztek, de be a' hőség szakába is tartottak. A' következő eset szolgáljon az illy gonosztermészetű váltóláznak például:
