Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

140 I. Értekezések, apróbb közlések, ki vonatok, Minthogy a' magas begyeken, mellyck a' levegőbe messze benyomulnak , és a' téli évszakban, midőn a' napnak nagyobb távolsága miatt a' föld élete kevésbé szembeszökő , kiváltképen hurut csúzos nyavalyák uralkodnak — nyavalyák, mellyek inkább a' gőzkörnyékes lég' életétül, a' légberzéczességétúl függnek ; — úgy ellenben a' nyári évszakban a* süllyedt és mocsáros helyeken, midőn a' föld' élete —• a' földmagnetismus — magát leginkább kúlöli, jobbadán hasbajokat, csorvás betegségeket tapasztalunk. A' magneticus hatalmak mennyileges vagy minémííleges előkeléséhez képest azután különbféle csorvás bajokat veszünk észre, igy p. o. vérhast, váltólázat, epelázat, cliolerát 's tb. Hogy pedig mi az, mi a' magneticus hatalmaknak mennyileges és minéműleges különbségét eszközli , azt a' természettudomány "által, mint már fölebb mondottuk, épen nem találjuk fölvilágosítva. Talán azon környülményekbül, mellyek az emberi nem' nagyobb járványait kisérni szokták, lehetne erre nézve némelly eredményeket következtetni. Minden legnagyobb járványok többnyire csorvás ideges bélegííek, tehát a' földmagnetismus' különös változását teszik föl. Továbbá az emberi dögvészekről Schnurer által írt Chrónikában (az idéz. m.) azt találjuk , hogy alig Volt egy nevezetesebb dögjárvány is, mellynek előtte vagy utána különös planétai viszonyok vagy üstökös csillagok ne mutatkoztak volna. így 1807—1811-ig a' váltólázak igen szaporák voltak, de 1811. ama nagy üstökös csillag megjelente után csak nem egészen eltűntek , és ellenkező gyuladós kórállapotnak adtak helyet. Epen így látszik a' dolog lenni a' most múlt egynehány