Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

1) A' magyarországi váltóláz. 127 18. §. c) Vízkor —

Hydrops— hosszasan tartó, elhagyott, vagy roszul orvosolt váltólázak következelnie ; melly ifiú egymiket előbb ér utó mint sem öregeket, szegényeket inkább mint gazdagokat, és mint már Hippocrates és Celsus említik leginkább a' negyednapos váltóláz után áll be. Részemről mindég lázlepények következésében láttam származni, ámbár van Hoven (1. idéz. m. 131. 1.) a' vízkórt lázlepény nélkül eredni gyakrabban tapasztala; minek hihetőleg a' járvány és helyzet különfélesége lebet oka. Ekként emlékezik Neumann (idéz. m. 51. 1.) hogy Ostiának vidéke Rómánál a' vízkórt vajmi pártolja. így látá ő, hogy azon beteg katonák , kiket csak imént lelt ki a' hideg, vízen átszállítatatásokkor a' táborbul a' fő kórházba , már tizednapi vizén ütoztok után vízkórosan földagadva érkeztek meg rendelt helyükre. 19. §. A' számos utóbetegségek közül itten egyedül a' köhögésről akarok még emlékezni, melly nem ritkán még mint a' tűzben lévő láznak tüneménye, avagy mint a' lázlepénynek kőrjele jelenik meg. Ollykor azonban az görvélyes tüdősorvnak árnya mivel fájdalom ! gyakorta a' testben szendergő gőrvélykór hosszadalmas lázak által nyugalmábul fölzavartatik , melly aztán nem ritkán a' tüdőkben gümőcsös bajt — tuberculoses Leiden — okoz annál is inkább , mivel a' mirigyes életművek már a' váltóláz által is előkészítetnek a' keménye,désre.