Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

120 I. Értekezések, apróbb közlések, ki vonatok, a' dugulásoknak — infarctus különféle fajait többnyire a' bélailövetek — visceralklystiere— előidézett bélsár állapotjábul itéli-meg. A' hideglelésekről szóló legtöbb munkákban ezen tárgy még inkább föliiletesen érintetik. Frank J. P. halhatatlan munkájában (de curandis hominum morbis epitome) ezen betegségeknek természetét való alaptételekre szorította. Mit én ezen esztendőkben e tárgy felől tapasztaltam , ezennel röviden akarom itten közölni. A' váltólázaktul hátramaradott betegségeknek, a' májnak és lépnek —zsiger pöffedésnek — physconie — akarom azt általában nevezni — két fokai — Grade — ezeknek több hágcsói — Abstuffungen — vannak. 1) Az életműnek nagyobbodó sa, szövetének nevezetesebb elváltozása nélkül (tömemény—infarctus—) mellyben az életműnek edényei (mert ezen betegségnek ezek a' legnevezetesebb fészkei) távol, attul hogy dugulva volnának, söt inkább jobban kitági'tatva folyánk *) verrel vannak tele, egy szóval az életműbe beteges vértorlódásnak van helye. 2) Az életműnek nagyobbodása, annak szövet változásával és keményed ésével (obstructio , induratio), hol a' csordultig te*) ügy látszik hogy a' felénk töbh a

1 félőnél, és az élénk az élűnél, így a' folyánk is több a' folyónál emez annak mint egy comparativnsa lévén ; mert hiszen a' testben , ha csak iiöntődve nincsen 's nem pang, minden vér folyó, és épen ezért nem illett a' csillaggal jegyzett helyhez a' folyó , hanem a' valamivel több folyánk melléknév.