Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

118 I. Értekezések, apróbb közlések, ki vonatok, pedig Sydenham (1. az idez. m. Ep. 1.) és van Hoven (az idez. m. 96. 1.) szerint a' minden- és negyednapos lázak 14. nap múltával , a' harmadnaposak pedig már a' hetedik nap elfolytával szoktak viszszatérni. Stettini Geletneki szerint a' láz 5. 11. és 19. napra szokott visszatérni a' kimaradt lázroham után (1. Rust's Magazin 28. Ii. 9S9 1.). Az én ez évben tett figyelésem után a' láz jobbadán 11. napra tért vissza, de a' 7. 14. és 2 í -dik napon is ; az enyhébb újdon harmadnaposak hetednap. — Ezen lázhajlam — Fieberhaftigkeit — nem ritkán télen által egész a'jövő esztendeig tart, xigy hogy a' múlt esztendőbeli lázbetegek jobbadán a' legközelebb évben legelőször lepetnek meg a' hidegleléstől, és így tovább nyáron és ősszel 4. 5-ször esnek vissza betegségökbe, mind addig míg csak attől valahogy meg nem szabadulnak, 's két esztendő lefolytával végre ép egésségüket annyira vissza kapják, hogy többé nálok semmiféle másként lázt okozó csapongás p. o. « étel italban, azt többé vissza nem hívja. Efféle váltóláz betegek végre türelmüket elveszték, és magokat hasonszenvileg —homoeopatisch— kezdék gyógyítatni, mire végre csak ugyan meg is menekvének bajoktűl, annak utána, mint akármelly más gyógymód után is , tökéletes egésségüket szerencsésen visszanyerték; a' foganatot a' hasonszenvnek — homoeopathie — tulajdonítván ! Ezen évszámra tartó lázhajlamból sok télen át megjelenő váltólázak, és ezektől szülemedett idülő utóbajok megmagyaráztathatnak; melly utóbajok talán évek múltával jelennek meg, nem különben mint a' hudcsőszűkűlések, mellyek a' hudcső — urethra — orlobának (tolvajgyuladásának következésében) föltűntökig észrevétlenül származnak.