Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

112 I. Értekezések, apróbb közlések, ki vonatok, — emelica —, a' vérhasas — dysentcrica —, a' méháradásos — metrorrhagica — , 's többi lázak; ide végre az úgy nevezett álarczos hideglelések is. A' szakadatlanul haladó életveszedelem, kimondhatatlan nyugtalanság, a' lázalaknak rendetlensége , a' lázszünet ideje alatt való nagy bágyadság, 's ez alatt más tünemények hiánya, a' különféle kitündöklő ideges bántalmak teszik a' váltóláznak ideges kórbélegét. 12. §. Az idült betegségekkel való szövekedés a' hideglelésnek különös kórbéleget kölcsönözhet. A' legnevezetesebb szövődéseket teszik e tekintetből a' belrészeknek dugulásai, a' görvélyek, az aranyér, köszvény, süly —scorbut — a' bélférgek, a' bujasenyv, és a' rüh. Arra mindenkor kell figyelnünk, váljon ezen beteges állapotok a' váltóláz ideje alatt fejlődtek e ki, avagy már az előtt is jelen voltak. Jegyz. A' rühös betegek riiheiket a' láz alatt elvesztik , és aztán ismét visszakapják, avagy a' már régen tebb a' testben lappangó rüh betegség újra kiver főkép a' niár soká tartó négyed napos váltóláz alatt. A' bujasenyves betegekről a' derék Neumann (1. Specielle Pathologie u. Therapie. Berlin 1832. I. B. 16. 1.) azt tapasztala , hogy bajok a' váltóláz alatt javúl, a' kivül hogy egészen meggyógyúlná. C) A' v á 11 ó 1 á z a k tartása, a) egyes esetekben. 13. §. A' váltólázak némelly igen ritka esetben egyetlen egy támadással végződnek. Ollykor pedig a' 3. (