Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Nyolcadik füzet

8 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. kék vagy apró fényiszonygó könyedző szeműek, szemhéjaik az árpaszemektől nem ritkán megkerestetnek, fejük rendszerint aránytalanul nagy, fölső ajkok dagadt vastag, szemfényük tágul, arczszínük nem ritkán piros vörös. Nálok a' lélek öregbölcs tekintettel korán virrad , lábaik azonban gyöngék , a' testet tartani 's hordani alig képesek, azért is ölnek vagy csuszongnak örömestebb. Ok gyakorta hoszszadalmas dugult náthában, szapora takonykivetéssel járó köhögésben , orrvérzésben , zsebrékben (aphthae) szenvednek; kötegeik könnyen kisebzik, főkép a' nyakon és lábaik közt. Falárdság , tésztás étkek után való esenge's, rendetlen bélüröngés, hiányos táplálkozás. Ezekre a' baj haladóbb lépteknek indul, és különféle mir/gydaganatokból, gyuladásokból (főkép a' szemhéjaknak) ótvarból, a' sömörféle kötegekből 's több effélékből ösmértethetik-meg. Későbbi esztendőkben a' kór (ha bár a' korább években csak kévéssé vagy épen nem külekezett volna is) leginkább a' serdülés (pubertás) idejekor, az élethágcsóinak éveiben (anni climacterici) a' szapora szülések után, a' néma bűnre, vagy történetből eredt forró betegségekre szokott mutatkozni. A' helyett t. i. hogy a* forró betegség tökéletes bírálatok által megválnék , a' lappangó kórszunyt (diathesis) fölocsódtatja. A' fölnőtt embereknél ekként kifejlődött görvély a' testnektökéletlen fejlekedése által, úgy hogy ők a' gyermekek vagy öregekhöz hasonlo kinézésüekké lesznek ; nem különben a' minduntalan visszatérő nátha; orbánezos gyuladások ; heves 's hosszadalmas gyakorta körszakilag megmegjövő egyoldali fejfájdalom által, melly főkép mozgásokra szokott roszbűlni, és mellyhöz még akkorlagi süketség, vagy