Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

224 III. Vogyeg tudósítások. 6) Főkép selétrom és eczetsavas hugyag (acetas ammóniáé) voltak a' gyógyszerek. 7) Kappanőrvirág, kínafőzet, káfor, és pézsma egész adagban. 8) Persenetek és patécsok (miliaria et petechiae) törvén ki, az előjárt betégségek által erőfogyottak elhaltak. 9) Csak három esetben volt kínára szükség, a' többiek az előjárt olvasztó gyógymód után, a' büzsó (sal ainmon) és keserűségek használatára elmaradtak. 10) Ismét bebizonyult, hogy a' méhnek és hashártyának csuztermészetű gyuladása átizzadásra igen hajlandó, mint a' halottbontás mutatta. 11) Bő kétszer ismételt érnyitás, salétromos fejettel (emulsum). 12) Az éröinleg (extravasatum) megesvén sem az elszármaztatok , sem az ellenizgatók (antagonistice irritantia) nem használtak a' gutahalál ellen. 13) Csúzos természetű lévén, a' fül mögé hólyaghúzó , belől pedig izzasztók adattak. 14) Az egyik a' hurutos természetű lágyító szerekkel orvosoltatott külső és belsőkép; a' másik mint lobos indulatú (phlegmonosa) genyedéssel végződött. 15) Az egyik betegségének 0-dik napján hozatott, ermetszés , hólyaghúzók, edes higany, és gyűszűvirággal gyógyítatott ; a' másik betegsége második napján érkezett 3-dik érmetszésre hatod napra bírálódott. 16) Nyolczad napra ideges tünemények közt hozatván, csak hamar fenev ei végződött.