Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

•2) A

5 magyarországi váltóláz. 203 gás, valamint a' nyelvé is, a' lélegzés elnehezedett. Én a' beteg gyomortájékára 12. nadályt téteték, mellyekre a' fájdalom csak hamarjában elhallgatott. Következő nap a' beteg a' nagy bágyadságot kivévén , magát könnyebben érzette , a' testnek melege azonban főkép estvénkcnt öregbedett, az érverés pedig sebesebbnek tapintatok, 's olthatatlan szomj epesztette a' beteget. Mivel az asszonynak már'több napoktól fogva széke nem volna, és a' más tünemények is javalltak annak megindítását, azért pitypanggyökfőzetet — Dec. taraxaci — rendelék neki kettős sóval. Ezen orvosság csak hamar lágy széket okozott. Más napra a' láznehezbedés — exacerbatio — ismét beállott, még pedig öregbedett de még sem annyira heves fájdalmai közt a' gyomor és máj tájaknak, a' bágyadság nagy volt, a' fej elfogult, a' kedvély —Gemüth— igen leveretett, a' test meleg száraz lévén, éjjelre még is egy keves izzadság állott be. Más nap ismét láz, bágyadság, szorongás — Ängstlichkeit —•, melly álomkóros szendergéssel váltakozott. A' mákonnyal vegyített kinadékra a' láznehezbülés enyhült ugyan a' következő nap , de nem a' bágyadság , és az olly igen életmerííő hasmenés ; honnét kigyógégegyök forrázatában — Inf. R. Serpent— káfor, kinadék és mákonyt vala szükség adni , melly szerekre a' beteg nem ugyan reppenő sebességgel de még is látszatos foganattal egészen helyre állítatott. 2) Igen nevezetes esetein volt egy gyöngéd öregecske úrasszonyon , országunk éjszakra eső egyik jelesebb fürdő szomszédságában, hol akkorában csak ugyan magam is (artózkodám ; ez épen nemi életének határ évében — climacterisehes Jahr — lévén,