Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

•2) A

5 magyarországi váltóláz. 191 Az ez évi láznak nyomata — typus — csaknem az egész Magyarországban harmadnapos volt, de a' nagyobb síkságnak mocsáros részein nem ritkán szintefolytonos — subcontinuae — kettőztetett harmadnapink — tertianae duplicatae — és mindennapiak is tapasztaltattak. Az ostromalatti kórjelek ezen esztendőben hevesebbek , az epés és nyálkás hányás a' hidegnek időszaka alatt mind inkább elterjedt; és a'gonosz indulatú lázak is főkép a' nagyobb síkságnak mocsáros helyein gyakorta tapasztaltattak. Az ürítő gyógymód ugyan nem ritkán föltartotta a' lázat, még is többször vala szükség a' kínához folyamodni mint múlt esztendőben ; a' visszaesések pedig — lázas senyv — cachexia febrilis — és a' vízkór gyakrabban vétettek észre a' már egyszer eloszlott láz után. A' hideglelés ezen esztendőben is a' nagyobb síkságon fekvő vármegyékben, főkép a

1 fenyéres, vagy folyókhoz közel eső helységekben igen elterjedt. Miután ez esztendőnek Junius honapában a' l)una és Tisza kiöntött, és másként is sok esőzés és förgetegek uralkodtak volna : a' váltóláz Julius és Augustusnak száraz és tartós melege alatt legmagasabb pontját elérte. A' magasabb fekvésű vármegyékben a' hideglelés szinte divatlott, hanem Augustus hónapban még is a' járvány a' vérhasnak gyakorta helyet engedett. Mivel a' váltóláz ezen esztendőben közönséjj-eo sebbé lőn, és a' más járvány betegségekkel való vitában győzött, ugy liogy az a' legközelebbik esz" tcndőben minden más nyári betegségeken szeniheszökőleg uralkodnék: azért engedtessék - meg ezennel