Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

1) Ifi abb éveimben szedett kóresetek. 17 árulná el. A' baj , a' nélkül hogy tágított volna 9. óráig tartott. Végre csekély felre beszéd alatt az egész testen meleg izzadság bőven áradván meg, ezzel az egész rohamnak (Anfall) vége lőn. Az erre következő éj nyugalmas volt, valamint a' más nap is, de a' beteg olly gyönge, 's feje olly balyga, hogy ágyából kikelni seminikép sem bátorkodnék. Egyébként két nap meglehetősen lévén, magát szoros közéletnél ( diaetánál) egyébbel nem ápolta. A' közben ugyancsak azon órában megjelent ismét a' roham, még pedig veszedelmesebb tüneményekkel mint elsőször; a' hideg sokkal nagyobb volt, és a' gyomorfájdalom olly magas fokban kínzá a' beteget , hogy az ijesztő jajongások által fölrettent emberek eléfutva rémülve tudakozódnának, mi baj történt legyen. Távollétem miatt csak későn jöheték a' beteghöz, 's a' bajt már tágülni találám, de a' beteg annyira elerőtlenedett, hogy karját elfogadásomra kinyiíjtani nem birná. Keserű szájizéről, undoráról tett panasszai's a't. engem annak hiedelmére nem vihettek, hogy a' beteg által is óhajtott hánytató ezen különös esetben reménylhetőleg jo foganatd lenne. En máskép gondolkozóm , a' bekövetkezendő kortusátol iszonykodva a' hánytatótul semmi jót sem várhatók. Azon undor , azon szájkeserú'ség nem alapulhatott valamelly anyagi okon , mert az első roham (paroxysmus) előtt egészen egésséges volt az ember, e' nap a'legjobb étvággyal költötte el táplálmányait, és roskadó egésségének legkisebb nyomát sem sejdítette ; illy jól erze' magát az egyébb láztól ment napokon is. Ezen körszakos (periodicus) görcsnek okát a' hasbeli duczrendszernek (systema gangliosum) küOrv. Tár. VII. Köt. 2