Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Nyolcadik füzet

122 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. sok kitörése, és tovább terjedése a'hideg által mérsékeltetik, sőt néíti ritkán egészen meg is gátoltalik ; de más részről a' szenvedő résznek szoros bepólázását is alkalmas segédszernek (adjuvans) tartom , *) mert az a' nagy érzékenységet csüggeszti, és a' vérnek a' szenvedő tagba való tolulását munkaművesen gátolja. En a* beteg részt olly szorosan lekcrtetem be , a' hogy csak a' beteg elszenvedheti és hol talán a' tagnak idoma miatt a' póla (fascia) nem simul a' testhöz , hogy az üres hely egészen kitöltessék, oda apró nyomszereket (conipressen) alkalmazok, ezek után az egész beteg kezet egy öszvetört jéggel töltött hólyagba tétetem , és a' hideget mind addig hatni engedem, míg csak minden fájdalom meg nem szűnik **) mire egy kevés időre a' pólát és kötsze*) Részemről a' munkamőves bepólázását a' körömméregtől meglepetendő tagnak nem esak hogy segcd — hanem valóságos főszernek is tartom azon tapasztalásnál fogva, hogy a' szíícs , szabó, csizmadia, szíjgyártó mesteremberek , midőn tíijeikkel ujaikat megbökik , legelső az hogy a' vért a' szúrásból kinyomkodják , a' mennyire csak lehet , aztán pedig a* szűrhelyet jól megveregetik , 's ekként többnyire a' genyedést kikerülik , és mintegy első szándékbeli sebhegedést (sanatio per primam intentionem) eszközölnek ; 's cpen ezen tapasztalásom oka annak j hogy a' körömniéreg megelőzésére a' tag szoros bepólázásának niár előleg is igen nagy hitelt adok. B—t. **) Az én eritériumom a' fájdalom enyészete nem volna, mint inkább az , hogy a' vízzé olvadandó jég és a' benne tartott tag mérsékleti súlyegyenbe jőnek. En a' Hahnemann theoriájának vak megvető je ugyan egy átalában nem vagyok, de midőn a' maga simi1 i a similibus főclvc bebizonyítására azt is folhozza, hogy a' tapasztalt ember megégetett tagját