Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Nyolcadik füzet

2) A' skerlicvoi bujasenyves baj. 119 cticusok azt tapasztalak, hogy a' nyálszivár nem csak haszontalan, hanem káros is, minthogy a' nyálmirigyek ellen igazított különszer a' legkisebb jó faganat' szerzése nélkül azokból kivettetik. A' külső, helybeli orvoslás bizonyos esetekben késsel eszközöltetett, máskor étető szerekkel, mosásokkal , írókkal, száj- 's torokvizekkel, befecskendésekkel (higanyosokkal is), rezes eczetmézzel (oxymel aeruginis) ecsetlésképen. A' lábfekélyek, ha azok tisztán helybeli bajt alkotnak, ha egyébiránt idültek 's kérgesek is, majd Wunderwood', majd Bayton szerint szoktam orvosolni, többnyire a' legjobb foganattal; 's melly gyógymódokat minden többi közül nem csak legjobbaknak, de legtakarékosabbaknak is tartok, mivel nem állnak egyébből mint az egyszerű ragasztó tapasz' csíkjaiból, mellyek' hosszasága és szélessége a' fekély' formájához mérsékeltetik — és veres higagból (mercur. praecip. ruber). Használtatik pedig a' fekélyek' charakteréhez képest hol az egyik, hol a' másik gyógymód. T. i. Wunderwood' gyógyításával ösztönt akarunk adni a* részeknek, hogy elégséges genyedéstámadjon , 's így a' pangások és kérgességek eltűnjenek; Bayton módja pedig mechanice munkálódik, t. i. a'fekélyszéleket egymáshoz közelíti 's érintésben tartja illő kötözés által; bizonyos lévén hogy a' lábfekélyek' nehéz gyógyulásának oka a'szükséges melegség' hiánya, melly a' szív' távolságától függ.