Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Nyolcadik füzet

1) Az ibolónak használ, 's tb. 109 taitam, mint a' korosabbaknál. Minél nyilvánosabb és tisztább a' görvélykór, a' gyógyulás az iboló mellett annál szaporább. A' több általam gyógyított esetek közül néhányat rövideden említek. 1) Sz. Károly közel 3 esztendős, szőke hajú, barna szemű , gyengéd bőrű gyermek, különben egésséges, hanem terhessége alatt gyakran váltolázas, 's sok bú-érte anyának fia, születésekor gyenge és kicsiny volt, sokára idült neki, 's már első évi korában nyakán mirígydaganatok mutatkoztak, a' nélkül, hogy kíviilök valami más érte volna, azok 1831nek utolsó havában nagyobbakra dagadtak, 's egyszersmind egyik fülét nedvező homporaféle (crusta capitis) küteg borította-el, mi végett azon fül nagyon ingerlett állapotban volt. 8 hét alatt az 1. szám alatti olvadék' belső használására egészen meggyógyult, 's mind eddig egésséges maradt. 2) W. Otto , egésséges szülék' 7 esztendős gyermeke , bátyjok valamennyi mind görvélykóros testvéreinek barna 's gyengéd bőrű; 1831-nek kezdetén külső erőszak után jobb lábcsuklóján egy kis lobos daganatot kapott, mellyre orvosilag külsőkép' leles szerek alkalmaztattak, mellyekre a' daganat nem csak el nem múlt, hanem inkább nőttön nőtt. A' betegben szunnyadó görvélykór most ezen részhez csatlódott, 's ollyféle daganatot képzett, melly fehér daganatnak neveztetik; a' járást akadályoztatta, senyves állapotot hozott elő; 's apródonként pirosulván meglágyult a' nélkül, hogy nagyobb hullámzást lehete rajta észrevenni. Ezek után kívülről a' legmagasabb ponton bőrpállás (excoriatio) tünt elő, melly bélyeges görvélyfekélyekké változott át, 's nagyob11 *