Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Nyolcadik füzet

1) Az ibolónak használ, 's tb. 107 szerek) alkalmazata közben a' gyógyulás csak igen lassan vagy épen nem haladott , a' betegnek tekintete minduntalan haloványodék, az étvágy a' különféle ellenzetes gyógyszerekre mind inkább csökkent, a' beteges tünemények nem ritkán szakadatlanul öregbedtek, és végre gyógyíthatatlan halálos bajok érkeztek : avagy ha a' betegség (a' természet ereje által inkább) valamennyire javult is, 's a' javulás vagy csak kevés ideig tartott, vagy több ideig tartván is , csak színre tetszett így, 's a' betegség végre ha bár évek múlva is kettőztetett erőszakkal tört ki. Es még is egy új görvélyes beteg jővén elő, ismét azon sokféle gyomorrontó szerek vétettek elő , a' mi egy jobb orvosságnak előbbeni nem ösmérte miatt eddigien megengedtetheték, de most már a' sokszoros tapasztalások által bebizonyodott szernek elmellőzését annál kevesbé hagyhatjuk helyben , hogy a' görvély naponként nagyobb előlépéseket tesz , és századunk idült betegségévé lőn. Mit Lugol az ibolónak közönséges foganatárui mond (lásd az 1. pontot), azt én is egészen állíthatom ; az ott említett működések az ibolóval élés első napjaiban mutatkoznak. Azon káros következésekből , mellyek az ibolóról szóló értekezésekben olly gyakran említetnek, 's mellyeknek talán az iboló nagyobb adatjainál lehetne helyök, legkisebb nyomot sem láttam. Az étvágy mindenhol jó maradt, hasmenés , hascsikarás nem jön elő, a' mit az iboló festvénynek alkalmaztatásánál két év előtt egy kisdeden szemléltem. V' mell szabadon marad a' netalán jelen lévő köhécselés ezen szerrel való élés közben gyengül. Mint méhvérhajtórúl (emmenagogum) Orv. Tár. VII. Köt. 11