Bugát Pál - Schedel Frerencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 6. kötet, 4-6. sz. (1832)

1832. Negyedik füzet

2) A' francziák' kórelfojtó gyógymódja. 4 1 res leginkább tart szeme előtt, nem is tartozik a' himlő szokott szövevényei közé ; mert Guersent szerint ezen betegségben a' savós hártyák ritkán gyuladnak-meg, hanem gyakran a' légutak és bélcső takonyhártyája. 0 a' beteg gyermekek' kórházában (Hóp. des enfans malades) a' himlő következésében agylobot sohasem látott. Daiuiron azt állítja, hogy a' himlőétetés az arczon azért nein gátolja az agylob' kifejlését, mert ez nem az orcza' niegdagadásának következése, melly mindenkor eltűnik, mikor amaz mutatkozik, hanem inkább a' gyomorbéllobnak (gastroenteritis), melly a' himlőnél a' más orgánumok' lobját előzi-nieg. Leveillé véli, hogy a' himlő' veszélye kizárólag nem az agy', gyomor', belek' lobján alapszik, hanem hogy gyakran gőg (larynx) és légcső' pörseitől ered, mellyek mintegy asphyxiát szülnek. Véleménye szerint könnyen megeshetnék, hogy az ecroticus gyógymód maga okozna agylobot. it é n a u 1 d i n veszedelmesnek tartja , mivel kedvez a' belső lobokra való hajlandóságnak. Dupuys a' juhhimlő étetésenól azt vette észre, hogy az állatok a' betegség iránt fogékonyuk maradnak, tehát fél, hogy az etetés a' testet a' betegség viszszaterésétől nem menti-meg. Serres állítja ugyan, hogy 23 beteg közül csak kettőt vesztett-el ; hanem ezek, kik próbatételeit ismételték, nem voltak olly szerencsések. Huss o n kétszer vette munkába s mind a' két betegét elvesztette. Girardin némelly hólyagokat el kezdett étetni, hanem a' továbbitól a' pókhálóhártya' lobjának nyomai kényszerítették elállani. Ezen felííl több orvosok a' párizsi orvosi academiánakjelentették, hogy Serres több beteget vesztett-el , mint beadott. Asselin ezen gyógymódot há-