Bugát Pál - Schedel Frerencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 6. kötet, 4-6. sz. (1832)

1832. Negyedik füzet

7*2 1) Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. ritkán meg, hogy a' gombos hajlékony kémvesszőnek könnyebb és bizonyosabb bevitele végett a' sípfekélynek szűk nyilásai nyomszivacs által, a' szűk csatornák pedig inkább alkalmas bélhűrral előleg eléggé tágittassanak-ki. Egyébiránt pedig a' sípfekélyek jelei nem ritkán olly csekélyek és hiányosak, hogy gyakorta az ő egész tulajdonukat, sőt létüket] is csak gyanítani kell, honnét nem ritkán csak igen tökéletlen a' gyógytervben könnyen sete ösvényre vezető kórhatárzat származik. A' sípfekélyek kimenetele hasonlóan részint az őket okozó betegség természetétől, ön sajátságos állapotjoktül, fészköktől és a' belőlök szivárgó nedvek állapotjátúl függ ; honnét annak megfontolása, valljon a' sípfekély az embernek ártalmas még pedig mennyire legyen ártalmas, vagy ellenben az hasznos, és a' természet gyógymü vének kelljen-e tekinteni? határozza-meg a' jóslatot a' sípfekélyek nevezetességük és gyógyíthatóságukra nézve, midőn még azt is meg kell jegyeznünk, hogy ámbár tapasztalásunk szerint a' szerencsés kimenetel rendszerint csak állandó szorgalmas orvoslás által érethetik is el, annak ellenére a' magokra hagyott sípfekélyek meggyógyólásainak példányai vannak még is szerencsés környülmények közt, a' mi főkép az egészen egyszerű sípfekélyeknél lehetséges, mindazáltal még is az orvosnak és betegnek magát illy vak eset bevárására hagyni tanácsosnak még ezen utolsó féléknél sem tartjuk. A' mi a' sípfekélyek orvoslását illeti, a'gyógytanos iparkodásnak általában oda kell czélozni, hogy a' sípfekélyt okozó betegségnek ideinti czélszeres orvoslása segedelmével, valamint a' sebeszi műtéte-