Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Harmadik füzet

3) A* nehéz nyavalya' gyógyítása kígyó epével. 223 szenvedett benne. Én ezen történetet itt, a' mint tapasztalásom alá esett, rígy adom elő híven. Gróf C. A. ez előtt két esztendővel Oláhpatakon a' téglavetőt nézvén-meg, egy napszámos fiúra tett figyelmetessé , ki 11 esztendeig folyvást a' nehézkórban nagy mértékben szenvedett ; de 3 esztendő óta a' betegségtől tökéletesen ment volt. Hogy kitudjam , milly gyógyszerek íízték-el a' betegséget ? apját Letanovszky Mártont, a' nevezett helységbeli téglavetőt, a' gyógyszerek iránt, mellyeket fia olly jó sikerrel használt, kérdőre vettem. Előadását 's jelentését szóról szóra ide iktatom. „János fiam három esztendős volt, mikor ijedségből a' nehéz nyavalya kitörte. Több támadások után a' gyermek' életét is féltvén, véle az úron kivűl más érdemes orvosokhoz is elmentünk, 's szegénységünkhöz képest mindent elkövettünk a' gyermek' segedelmére ; de fájdalmunkra minden gyógyszer siker nélkül maradt. A' nehézkóros támadások , melylyek minden esztendővel gyakrabbak lettek, 12-dik esztendejében naponként többször is sújtották. Minekutána szegénynek felgyógyúlhatásán már kétségeskedném, és őt minden orvosság nélkül az isteni gondviselésnek ajánlanám, történt, hogy a' gyermek' 14 esztendős korában, épen midőn a' betegségtől erőszakosan megtámadtatott, egy koldus lépett a' szobába, a' gyermeket sajnálkozva nézé, 's így szól a: „Mondok én néktek egy orvosságot, mellyel 55 gyermekiek' betegségén bizonyára segítetek. Én „ Szepes vármegyei ősz vagyok, és már többször ta,, pasztaltam, hogy azon szer, mellyet én most fia55

ink' segedelmére javasolni akarok, a' nehézkórban