Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Első füzet

50 I. Értekezesek, apróbb közle'sek, kivonatok. többször kell ismételve Jenniök. IV.) A' jó fürkészményeket nem kell szükségtelenül az észbeli vitatásokkal öszvekeverni. V.) Egy kiváltképen való nyereség még végre minden nemű fürkészményre nézve, ha hogy ollyan az eset azokat halottbonczolásoknál fogva is megfejteni és felvilágitni. Az itten figyelemre méltó fő pontok tán a" következendők lehetnek. 1.) Meg kell tudni azt jól különböztetni , hogy az, a' mi a' holtban találtatik, a* betegségnek, vagy a' haldoklásnak legyen-e terménye. Néhány illyen rendkívüli ielenetek, mellyek a' haldoki ási folyamatnal íogva jőnek létre, és könnyen fonákul az elójart betegseghez tartozók gyanánt neveztetnek, következendők: vi'zömlények az agyban , a' sziv-burokban, és más különféle üregekben nagyobbára ugyan csak magának a' halálnak szármozékai; mind ezeket , mint a' halállal való vívás által meg gátolt, és meg torlódott vérforgásnak terményét nézhetni. A' halál neme maga is behatással van a' vizképzésre ; igy nevezetesen a' fulíadólag megholtaknál majdnem mindenkor viz talaltatik a' sziv burokban. Ide tartoznak továbbá a' szívnek pöfetegnemű hegedinényei (polyposae concretiones) , mellyek , a' haldoklási folyamatnak szármozékai lévén, a' holtaknak, ha bármelly betegségből haltak legyen is meg, majdnem három negyedrészüknél találtainak ; a' sziv' füleinek kitágulása a' vérnek az élet' utolsó pillántataiban lett oda tolúlása miatt, a' béihuzamnak, a' hűgy-hóIvagnak 's a' t. nyavalyás öszvehuzódásai (constrictio); 2.) A

r halottbonczolási jelenségekből az előjárt betegségnek természetére tett következtetéseknek nem kell egy oldalúknak lenniek , az az: soha sem szabad abból, a' mit a' holtakban találhatni , a betegségnek mivoltát (létalapját) magya-