Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Első füzet

1) A' rejtett fekélyekről. '27 sem volt szükség. Egyébként a' míg lázas moz gások tapasztaltattak, ellenük kína adaték , kül sőkép pedig nem ritkán a' bekövetkezett nagyobb gyuladás miatt lágyító borogatások alkalmaztattak, mellyek egyszersmind a' keménység' sze'toszlatására is szolgáltak. Mind ezekből kitetszik, hogy az első rendbeli ürös fekélyek' támadását a' tályog' csekély fölnyitásának kelljen tulajdonítni, a' fekélyes öblöknek számos elágadzását azonban a' nyomszivacsnak visszamaradásától szükség következtetni ; melly a' közelső részeket szüntelen izgatván, ezennel azokat lobos állapotba ejtette, és ez által egy másként is sejtszövettel és kövérséggel bőven ellátott részben a' genyedést öregbítette; könnyen megtörténhetett tehát, hogy a' visszamaradott szivacsdarab a' szüntelen öreffbedő térbe a' befecskendés, és többszöri kémvesszőze's által helebb és belebb taszintatván , ottben tanyázva olly sok bajoknak okává lőn. Harmadik eset. A' rendirányos orvoslásnak elmulasztásából egy inhüvelyben támadott ürös fekély' története. N. N. egy 49 esztendős kézmivest vettem föl Februariis 5án 1806. a' sebészi kórintézetbe, mellyet mint rendes Professor 1803tól fogva vezérlettem. A' beteg az ágy nevezett körömméregben (panaritium , paronchia) szenvedett, ki is ezen bajt jobbjának közép uján minden kitapogat ható ok nélkül kapta, és ellene, mondása szerint, eddigien házi tapaszt (emplastrum) alkalmazott, mivel azonban ennek 8 napi használata után