Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Első füzet

14 I. Értekezesek, apróbb közle'sek, kivonatok. Tndnillik ez által 's az elválasztott nedv által sorvasztó láz támad , az Organismus mind inkább kiaszik, elgyengül, míg a' szenvedések' ezen hosszú sorát a' halál nem zárja-be. Függ pedig a' halálos veszedelem a' geny-elválasztásnak 's így a' nedvek' veszteségénekmertekétől, a' betegnek egyébiránti testállapotjától, és korától. Ha t. i. kevés geny választatik-el, ba a' betegnek testalkotása jó, ha az fiatal, vagy legalább még el nem aggott: ugy az illy öbölfekélyeket egész életében elhordhatja. Egyébiránt ezen fekélyek annál könnyebben gyógyulnak, minél inkább helybeli és magánálló betegséget tesznek, minél jobban férni hozzájok, 's minél korábban és tökéletesben jelenikmeg a' segedelem; de ha a' természet netalán igen hozzá szokott volna a' bajnak hosszú tartása által a' mértékletes nedveszteséghez, az orvoslás felette nagy vigyázatot kiván, 's még nagyobbat, ha ezen genyedés ne talán a' természetnek gyógyító eszköze és iparkodása volna, a' mit gyakran tapasztalunk a' seggöblöknél vagy is az ágy nevezett tökéletlen végbélsípoknál: a' miről bővebben lesz szó a' rejtett fekélyeket tárgyazó második értekezésemben , melly különösen a' sípfekélyeket adandja-elő. A' mi a' mesterség' rendszabásait követő orvoslását illeti az ürös fekélyeknek, az vagy gyökeres gyógyításra czéloz, melly után sem viszszaesés, sem egyéb káros következések be nem állnak; vagy palástoló (palliativa cura), melly a' fekélyt ártatlan állapotban tartja, míg azt tenni szükséges , vagy lehetős. A' gyökeres gyógyítás akkor van helyén általán véve, mikor az ürös fekélyhez illő mód hozzá férünk, minden gátai az orvoslásnak