Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)
1832. Második füzet
l) Sz. llókus-kórházi tapasztalások. 115 nyal fedve; maga a' száj is keserű vagy más izíí volt; miken kiviil undor, ökröndözés, hányás, szívgödri nyomás vagy fajdalom, fejfájás bántotta a' beteget, s-zemfehére sárgakoros (ictericia), vizellete hasonló; melly csorvás elözönlésnek kórjelei ekként előkelővé válván , ámbár mind a' két betegben az oldalnyilalási fájdalom, mint a* leghevesebb mellszurásban szokott lenni, a' lehelést csaknem egészen meggátolná, mégis egy csekély érmetszést előre bocsátván, hánytatót merész kézzel nyújtani bátorkodónk, mellynek segedelmével, az epés csorvának temérdek mennyisége ürítteték-ki, és az elfogódott szúró lehellés azonnal tágult. A' hánytató után perjegyökérfőzetben (decoct, gramin.) sósavas hugyagot egy keves hánytató borkővel adtunk mind addig, míg , a' testnek bágyadságát kivéve , mindenek az egésség törvényei szerint folynának, az erőtelenségtől izlandi moh által menekedvén-meg. A' lázas csiíznak hosszas tartása a' fájdalmaknak terhessége és minden mozgásoknak tehetetlensége főkép olly betegeket, kik a' földön fekvének e's a' levegőhuzamnak ki voltak téve , különösen gyötrött , melly betegség ellen vélekedésünk szerint a' legczélirányosabb gyógyszert t. i. a' mérséklett lobellenest választottuk ugyan ki, hanem a' gyuladásnak megtörése és a' láz hevességének megszelídítése után is , a' tagoknak zsibbadtsága , és azoknak mozgásai' csekélyebb ügyessége marada nem ritkán hátra, sőt betegeink közül egy két már egész°n láztalan is a' megszokott gyógyszerek ellenére fájdalmat, és tagaik gyöngeségét tapasztalák, és sokáig illy állapotban maradtak, mellytől csak füstölés és lágyító kenőcsöknek hosszas használására menekedtek-Jiieg. Két közép korú beteg azonban még mindég kórházunkat 8 •
