Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Második füzet

l) Sz. llókus-kórházi tapasztalások. 103 nek inkább általa, némellyeknek térdük és lábtövük (carpi) dagadt-föl fájdalmasan, másoknak húsaik pöífedtek-meg. A' csűz-íepte részekre nézve tehát a' legnagyobb különféleséget tapasztalok, honnét éjjeli nappali, a' fejnek majd elösö majd hátsó részét megülő fájdalmakat , szemlobokat, a' fogakra, torokra, fülekre, más részekre, sőt magára a* béleseire ereszkedő náthákat (defluxiones) lehetett észrevenni, mellyek ellen a' lobiizők, némelly enyhébb izzasztók, és vérbocsátások használtak leginkább, a' beteg külön természetére és a' betegség' belerejére (intensitas) mindenkor különös figyelmet fordítván. A' többi közt egy fiatal, bajnok tekintetű (athleticus) embernek nyilalásként lepte-meg mellét a' csűz ; ki, ámbár szapora köhögése közben sok vért vetett - ki , más részről pedig szájkeseriiségről, gyomorgörcsriil (cardialgia) e's szüntelen ökröndözésről panaszkodek , mégis csak kévés vért vevénk tőle, minek utána az utólemlitett tünemények következésében hánytató gyökérrel nem csekély hányást okozánk, mert a' sűrű éles vértelen nedv szinte ömlött belőle, még pedig azon foganattal hogy nyolezad napra a' kórházat odahagyná. Ezen kivül még gyuiasztó vagy szinte-gyulasztó (subinflammatorius) csúzos hurutok vagy inkább szelídült oldalnyilalások és tudőlobok is fordultak elő, mellyek fukar kézzel tett érvágásra, lágyító és lobellenes italokra könnyen és csak hamar eloszlottak. A* gyuladás megtörtével, az éjjeli köhögés még tovább is tartván, az estvei adott mákony a' fölindúlt tüdőket derekasan leszelidjtette. Azonban nem mindenkor illy kedvező volt a' betegség kimenetele , mivel némelly betegek annak csalfa enyhesége által rászedetvén , 's