Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

l) Larrey' sebészi klin

ikurii

a. 91 hideg, nyákos, savanyú orvosságokat ád cseppenként, és néha meleg, néha hideg horongatásokat tesz a' hasra. A' szerző azt hiszi, hogy a' hashártya' sebei mindég öszvehegednek, ha szélei nem érnek is egymáshoz. Ha tehát a' serv a' már egyszer operáknál ismét beburkolódzik és semmi sérviszák (Bruchsack) nincs jelen; akkor L. azt állítja, hogy a" sérv az operatio után mindjárt az altestben nem tartóztatott vissza, hanem a' hasgyürűben volt, a' mi miatt a' hashártya széleinek egymáshoz közeledése lehetetlen volt. A' következő szakaszban a' vízsérvről (hydrocele) van a' szó. Minekutána a' szerző ezen betegség' sok különböző operationiethodusáiról szóllott volna, azt mondja, hogy ő egyik methodusról sem állíthatja bizonysággal, hogy az gyökeres légyen , mindeniket megpróbálta, és mindenik után szemlélt visszaeséseket. L. tehát egy saját methodust használ, mellyet Fabricius Aquapen.dente és Monró (Atya) ajánlottak, de nem használtak, egyedül Moenichen alkalmaztatta a' szerző előtt. Minekutána a' szerző a' vizsérü leglejtősebb helyén egy késsel a' bőrbe egy kis nyílást csinált volna, a' hüvelyhártyába egy kis fűrcsapot (Troisquart) taszít, és a'folyadékot kiereszti. Ezután a' kis cső által egy négy hüvelyknyi hosszú érméczes cathetert vezet egész a' heréig, és ezt olly soká tartja benne, míg csak nedvesség foly-ki. Ez többnyire 24 óráig tart, az idősb vízsérveknél tovább. Ez időre lob támad, a' catheter kivétetik és 2 5 nap alatt az illyen betegek, kiket L. gyógyított, tökéletesen, a' nélkül hogy csak egyetlenegy visszaesésnek lett volna helye, fölgyógyultak. Ha a'vizsérúvel született, akkor a' szerző, minekelőtte az operatiót tenné,