Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

f>2 I. Értekezésiek, apróbb közlések, kivonatok. sürgetósb szükségben és veszedelemben, p. o. az életet veszedelme/tető, erőt mentő hasmenésekben nyúlhatunk a' mákonyhoz, akkor is inkább allövetben adva. Belsőleg egy czukorban földörzsölt csepp 4 részre osztva, tehát egy negyedrész csepp, egyszerre elegendő. A* harmadik veszedelmet a' való gyuladás teszi, melly is a' mákony által nagyobbodik, és genyedés és fenévé könnyebben változik. \ A' negyedik az első utakbeli tisztátalanság ok elzárása, a' dugulások és altestbeli fölakad ások, és a' verőczér rendszerben (systema venae portarum) vértorlódásoknak okozása. Az ötödik a' vérbeli olvadás és rothad ásnak nem különben az olvasztó izz a dúsnak öregbítése, és né melly kütegcknek elő hozása; a' miktől a' mákonynak idonkivíili, tarlós és erős használása által minden lázakban leginkább a' gyomoriakban (gastric.) félni lehet. A' végső veszedelem végre a' hozzászokás. — Némelly hosszas betegségekben a' mákonyhoz elannyira lehet szokni, hogy még a' szétfizott bajok után is a' közérzésnek a' jó }ét érzelme pontjáig való fölemelése végett, mindennapi szükséggé leszen, épen ügy mint az iszák végre az égetett borhoz úgy neki szokik, hogy elkerülhetetlen szükségévé válik, de természetesen mindig több és több kívántatik belőle. A' mákonyvágy hatásaiban az italvágyhoz hasonló lévén, nagyobb és nagyobb ideggyöngülést, reszketeget, az emésztési és táplálási erőnek csiiggedését, végre a* reszkető félrebeszédet (delirium tremens)