Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

f>2 I. Értekezésiek, apróbb közlések, kivonatok. kony nélkül orvos lenni? Hány betegek rántattak-ki altala a' legnagyobb kétségbeeséstől! inert abban áll ezen szernek méltósága, hogy nem csak a'testi fájdalmakat és bajokat enyhíti, hanem a' léleknek is tulajdon erőt, emelkedést, és belső csendet nyújt. A' makonynak ezen csillapító ereje azonban még-is a' nehéz halálozásnak eseteiben , tündöklikki legfénylőbhen, inellyeken valóban nagyon könynyít, á' mi szinte szent kötelessége sőt legszebb győzedelme az orvosnak, ha már ő az élet köteleit sértetlen tartani többé nem képes. Itt nem csak a' halálnak fájdalmait enyhíteni képes, hanem egyszersmind a' vonaglónak erőt és bátorságot nyújt a' halaira; sőt anyagilag magán a' léleknek azon állapotján is segít, melly őteí a' mennyei vidékek felé való emelkedésére ügyessé teszi. Azon számos esetek közül, inellyeket itt fölhordhatnék, egy csak minap történt szolgáljon állításomnak például: Egy férfi, ki mcllbeli hajokkal hosszú időkig kiizködütt, végre haldoklani kezdett, a1 halálnak legrcttentőhb félelme , és a' föladásnak szüntelen veszedelme vették körűi; miért is a' legnagyobb kétségbe esvén , magok a' körülte állók is alig szívelhető kínnal nézhették iszonyú állapotját. — Erre déltől kezdve minden órában egy fél szemernyi mákonyt kapott, három ora múlva lecsendesedett, ég miután két szemernyit bevett volna, elszenderedvén , több órákig nyugalmasan aludt ; reggel fele felocsódván, minden fájdalmaitól és szorongatásaitól fölszabadulva jó kedvűnek látszatott; de lelkében is annyi erőt és csendet érzett, hogy önnöneitől a' legnagyobb békével és elszánással bucsuzbatnék-el, kiket megáldván , és intvén, újólag csendes alomba esett, és ahuaban elni meg is szűnt.