Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

f>2 I. Értekezésiek, apróbb közlések, kivonatok. mórra, a" bevételkor, ezen organumnak helybeli érzékenységét és idegtehetségét (étvágyat, az emésztő erőt, a' gelisztaképu mozgásokat) öregbíti: midőn pedig az helybelileg, allövetként, a' bélcsőbe taszíttatik, annak gelisztamozgása szinte nagyobbodik. Továbbad tapasztaljuk, hogy a' mákonynak már a' gőze is, tehát a' bődanyagnak legtisztább neme kákulást okoz; valamint azt is, hogy a' mákonyos víz (aqua opiata), mellyben chemiai utón semmi sem tabíltalhatik, tehát a* mákonynak legfinomabb részeit gőzképben foglalja magubán, Iiogy mondom ez is a' szemloboknal csillapitőlag munkálkodik. — Es végre ugyancsak azon tapasztalás, hogy a' mákonynak vizes vonata (extraction opii aquosum) fajdalomenyhítőleg és csillapítókig munkálkodik, a' nélkül hogy a' vérrendszert fölizgatná (ugy hogy az a" tiszta bódanyagokhoz, a' beléndekhez. a' redősziromhoz hasonló); .a' mit a

1 gyantás vonat igen is teszen: mutatja, hogy egy bódító anyag van jelen, melly a* vér és edény fölizgatása, nélkül munkálódik. A' mi több, a' salétromnak vagy más lobellenes szernek hozzátétele altal a' mákonynak hevítő ereje elvétethetik, de csillapító tehetsége még is megmarad. Nekünk tehát a' makonyban az ébresztő müveletet a' csillapítótlíl meg kell különböztetnünk; mivcletmódjának, gondolatom szerint egyetlen egy valódi 's kielégítő magyarázata a' következendő lehet: Iiogy a" mákonyban a' bődanyagnak az ébresztő anyaggal, vagy is, egy inkább az idegrendszerre, és egy más inkább a' vér rendszer re munkálkomalaxentur in massam lioniogcneam, f. Emplastnini. Sign. Minden est ve a

1 beteg halantékaira alkalmaztat andó.