Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

< r I 3 8 I- Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. edények végzeteikkel együtt sokkal csekélyebb iz gékonysággal birnak, mint a' nagyok és maga a' szív; következőleg hogy azt a' makonynak izgató tehetsége által hamarább elvesztik mint a' szív és a' nagy edények; ezen állapot által föltételes gyöngeség és munkátlanság származik az apró edényekben , azokban a' nedveknek tovább folyása fölakad, melly ellentállás által köztök és a' szív között a' súlyegyen (aequilibrium) fölbillen, ennek visszahatasa öregbedik 's erősödik. — A' másik véleményt az annyira ismert lírown állítá - föl. E' szerint a' inakony a' legerősebb, legszétömlékenyebb (diffusibilis) ösztön az egész rendszerre nézve, azért is először az egészben a" legerősebb visszahatást szüli, de ugyan ez által később épen a" legnagyobb kimerülését az erőnek, az úgy nevezett közvetett gyöngeséget (debilitas indirecta). — A' legújabb vélemény a' természetphilosophiabol véve a' polaritás' rendszerén épül, melly ismét a' chemiai nézethez közeledik. Manap a' legtöbb orvosok azon véleményhöz szítnak, hogy a' mákony az egész rendszernek izgatása által munkálkodik, és hogy a' bődár műveletek (efíectus narcotici) a' tiílizgatásnak, az úgy nevezett közvetett gyengeségnek foganatai. — Erre én kettőt kérdek: először, más épen olly szállékony, és az edényrendszert épen olly rendkívül fölnőgatő ösztönszer mint p. o. a' pézsma (inoschus), a' büzany (ammonium), a' hódony (castoreum) miért nem hoznak szinte elő bódító műveleteket? és másodszor nem ösinerünk-e olly bődár szereket (narcotica), inellyek az idegrendszernek legkisebb fölizgatása nélkül, az érverés és