Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

2) A makonyrol. íyet a

3 természet maga (tengő életét magtokkal végezvén-be) koronával ékesíte-föh Ezt egész jussal nevezzük hősnek, mert ennek minden tulajdonait magában foglalja; azon szer ez, mellynek-ereje az élet' belébe 's forrásába hat, mellynek hatása életet és halált rejt magában , és az elválasztó pillantatban épen olly könnyen menti-meg az életet, mint rosziíl alkalmaztatva halált okoz; melly műveletében egyetlen egy az ő nemében, és semmi más által ki nem pótoltathatik; melly végre már gyakorta az egész orvosi világnak vezére , királya, és bitorja (despota) volt, és az emberi nemre a' mennyi jótettet, annyi vészt áraszta-el. Az , a' mit tisztelt Wedel Farkas O p i o 1 og i á j ában felőle mondott, örökké igaz marad , ekként szólván: „Sacra vitae anchora, c i rcumspecte agentibus est opium, cymba verő Charontis in manu inperiti." — És valóban, a' mákony egy két élű kard, az istennek mennyei adománya a' művészi kézben, valamint a' tudatlan' kezében a' legszörnyűbb méreg. — Vajha azt mindég a' művészre bizhatnók, és vajha az a' félorvos' avatatlan kezébe soha sem jutna! A' mákonynak históriája épen az, melly az egész orvosi tudományé. — Az a' gyógymüvészséget ennek sokféle változásain által mindenkor hűven követte, majd egészen égig emeltetvén az orvosi tudományban mintegy önuralkodásra kapott, majd ismét tőle iszonyodva az orvosok által száműzetett, de még-is nélküle elíenni lehetetlen lévén, újólag fölkerestetett. Tudományunk' legnagyobb mesterei, Galen , Sydenham , Hofmann, Werlhof becsben tartották azt, és nála nélkül orvosok sem kívántak fenni. — Csak keves ideje annak, hogy