Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

226 I. Értekezések, api óbb közlések, kivontatok. «égjelek rész szerint megegyeznek azokkal, melylyeket más gabonának rozsanyája okoz , rész szo>rint pedig elég világosan különböznek azoktól. A* málénak anyarozsa mindég 1—2 linea szélességű 3 — 4 linea hosszaságu csomó. Nem ábrázolja tehát, mint a' rozsnál, a' meghosszabbított rozsmagot, hanem a' málészemen ülő gombot mutat, ugy hogy az egész egy körtvélyhez , vagy tökösflaskóhoz hasonlít. Az anyarozs megkülönbözteti magát a' szomszéd részektől kékes szine által. Szaga nem különös. — Némellykor több szomszéd mezőket veszteget - meg ezen betegség; de ritkán lep-meg egész vidékeket. Az igy megromlott málészemet peladcro málénak nevezik, az az oily málénak melly hajkihullást okoz. Mert azon embereknek, kik abból esznek , még azon részeiken is kihullnak a' bajok, niellyeken az öreg emberek sem lcopaszodnak-meg. Némellykor noha ritkabban kiterjed ezen következés a' fogakra is, mellyek inogni kezdenek , "s végre fájdalom nélkül kihullanak. Soha sem láttam annak megevése után görcsöket vagy a' tagokon fenét származni. Különben talán az anyarozsnak ezen országban kisebb veszedelmes volta onnan függ, hogy ott alig kél - el felényi málé, mint nálunk rozs, mivel ott a' kenyér helyett a' banánát (musa sapientiun) használják. — A' sertvések eleinte meg nem eszik a' peladero málét, de ha tovább hagyják mellette, ugy reá szoknak. Ha egynéhány nap' abból ettek, ugy szőröket elhullatják, a' nélkül hogy különben egésségök szenvedne. További azzal való élés után kezdenek hátulsó lábaik fogyni 's ugy gyengülni, hogy az állatok alig állhatnak rajtok. Mihelyt ezen jelenséget látják a' sertvéseknél, mindjárt megölik azo-