Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

204 I. Értekezések, api óbb közlések, kivontatok. titánok nagyot gyengül mindég, néha még teníereg a' maga lábán, többnyire elégtelen arra, maga alá hány, és mocskol. Gyakran fél-oldalt arezra 8 hasra fordul, meg vissza, vizcllete egészen megáll. Okádéka eleinte étel, azután néha derült gárgás , de ritkán kesernyés vizes, későbben csak tiszta vizes, savószagú higadék. — Hasürülete eleintén sűrű, azután hig, hurka vakarákhoz hasonló, de igen büdös, azután savanyűs, hig, savós. — Néha erőltetéssel kevés vér is takarodik ki felé. Ez állapotban is lehet még, kivált ha még nem igen sokáig tart, próba gyanánt az érvágást követni. Ha vér jött, még mindég a' felgyógyulás reménye táplált, mivel a' test megújult circulatió által tüstént felmelegedni szokott. De megvallom, ritkán vala próbatételem örvendetes foganaté, mert nincs vér a' bőrkerület ében, és úgy nem is folyhat a' megvágott eren, azért is a' második szakaszban dicsért meleg párgolások nagyobb mértékben érdekeljék a' beteget. Mellynélfogva, fűszeres forró borba, vagy eczetbe, vagy a' fentebbi felmelegített spiritusokba mártogatott homokkal dörzsöltessék, és borongattassék egyre. Itt lehet mindenféle meleg pépekkel, leforrázott mákbugákkal, jó illatú füvekből készült forró boros zsacskókkal gyomrát, hasát, kezeit, rs lábait borongatni. Itt kell hólyag - szívókat, mustár - pépeket, vagy erős tormát, borssal, paprikával elegyítve gyomrára, hasára, és végtagjaira kötni; de sokszor meg sem veresitik a' bőrt : akkor csuprot kell a' hasára vetni, (tudják azt mi nálunk igen jól az asszonyok) a' beteget vagy tiszta, vagy fűszeres vízből készült fördőbe ültetni, csak egy fél óránál tovább benne ne mulasson; ezt inkább továbbra ismételvén. —