Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

200 I. Értekezések, api óbb közlések, kivontatok. Ezen szakasz eltart egytől tizen négy napokig is, és lia a' fent előszámlált rendszabások ellen vétkezik, által megy a' beteg a' Második szakaszba (inegszökés, vagy megtámadás szakasza; Stadium invasionis). Ebben a' beteg már valami különös butaságot, tompaságot, kábultságot a' fejében, és a'halántékokban valami tulajdon (electricus) húzódást, a' fülei, és vállai felé érez , szédeleg már kivált ha fekvéséből, vagy üléséből felkél; szemei bágyadtak, a' szarvhártyái tiszták ugyan, de a' látással együtt zavartak; a' beteg tipegtapog, tántorog, mintha redőszirmot (csuda vagy maszlagfűmagot; Datura Stramonium) vagy belindmagot (hyosciamus niger) vagy mákonyt (opium) evett volna, vagy széngőz által elkábult volna; nyelve tiszta, gyomrában nyomást ere* , ámbár szájize nem keserű, szomjúsága nagyobb, hideg italt kíván, ábrázatja hol pirul , hol sáppad, ajkai halaványodnak, körmei kékülnek , és uja hegyei hidegek mintha a' beteget hideg akarná kilelni, a' nélkül, hogy fáznék állandólág, még is gyakorti borzalmak futó melegekkel váltják egymást; az üterek rendesen , do gyengén vergődnek. Többnyire már a' gyomra is émelyeg, hasa is megy, de nem nagy csikarással, lélegzetvétele nehéz, gyakran sóhajt, ásit, melle, és szive szorul, telve van , fáj, és néha dobog , néniellyeket gyakran kergeti a' vizelletre, de csak keveset vizejl; szava különös alhangú, erőltetett; teste reszket, czombjai, 's lábikrái fájnak , beteg nyugtalanabb, néha zokogva sír is, hds, megfélemedik. E' szakaszban majd nem csak nem csuda gyanánt használ nekein az érvágás, vagy (bár sokkal lassabban a' pioczázás: a' nadályokat oda rak-