Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)
1831. Tizenkettedik füzet
194 I. Értekezések, api óbb közlések, kivontatok. embereket zavarni kezdette, a' lázakat (febres) bennök megújítva. Ezen lázak már többnyire mind hányással, hasmenéssel, hascsikarással, görcsökkel, a* végtagok' sebes meghűlésével, és így choleras jelenségekkel a' beteget meglepvén, annak, nein csak bizonyos előjárói lehettek, de olly rettentőleg is jöttek eló', hogy sokszor a' legszemügyesebb orvost is bal megítélésekre hozhatták, ha a' félbe hagyó időszakasz egyenesebb útasítást nem mutatott volna. — Reá következett Junius, ámbár nem a' legkedvesebb íidő jarással dicsekedhetik szinte, mind a' mellett a' betegségeket annyira megszűntette, hogy eleitől fogva majd bárom hétig nem csak hogy halál nem történt, de még minden helység, kivált hol következőleg a' cholera kiütött, tátott szájjal dicsekedett: „fejünk sem fá j" sött tudok helységet, hol a' sirások nem élhetvén felsegélésért esedeztek. Mind a' mellett ritka ember volt, ki éjjeli nyughatatlanságről, és alkalmatlan izzadságról, étvágycsökkenésről, nagyobb szomjúsa'gről, fejszédelgésről , lábikrákban való bűző görcsökről, hasrágásról és korgásról nem panaszolkodott volna a' nélkül, hogy fekvő lett. Ezen különféle változások több-kevesebb mértekben majd csak nem minden emberen keresztül menvén, kétségen kivül a' légszerkezetben az arra alkalmaztatott ember társainkat észrevehetőleg naponként elkészíthették azon űj tüneményhez, t. i. a' borzasztó choleráboz, mellynek is szerencsétlen kiütése' napja majd csak nem egy órában O-és Új Yencsellőn, Balsán, Tímáron, Zabolchon, Kenyézlőn , T. Eszláron, T. Lökön, Takta-Kenyézben , T. Dobon , Dadán, Polgáron, Cse-