Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

< r I 3 8 I- Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. nek teste a' legfinomabb vörös tövisekkel vagyon behintve, mcllyeket csak fegyveres szemmel leheü látni, és ugyanaz 11 gyűrűkkel környeltetik; a' deréknak végénél a' lehelésre szolgáló likpontok látszanak, és az utolsó gyűrű alatt egy bőrredő rejti a' seggnyilást. Az álképek az orrszárnyak széleitől a' homloköblökbe csúsznak, hol egész Május végéig vesztegelnek, a' legelevenebbek, szökdösnek, ugrálnak, egy egy öbölben (sinus) négynél többen' csak ritkán találtatnak; illendőleg kifejlődvén fehér barna szinnel tarjagoznak, és az orrlikakbűi a' főidre hűllnak, mellybe béáskódván ott egészen barnákká lesznek, bőrök megkeményszilc, és ekként válnak bábokká (nymphae), melly állapotban korűl belől két hónapig maradnak , mellyek elmúlván a' megrepedt borítékból kikél a' bögöly. Sokan a' uhok szédülését hasztalanul a' bögöly álke'peitűl származtatják, azt gondolván, hogy azok az agyban vernek fészket, a' mit a' bonczolás megczáfol. 1 Azon kérdés, valljon a' bögölyálképek azon állatoknak, mellyekben tanyáznak, ártalmasak-e vagy sem? a' természettudósoktól sokszor feszegettetett sőt még mainap is feszegettetík. Clarck az állatokat a' bögöly álképtűl sokat szenvedni tagadja, Rudolphi remekmunkájában : Entozoorum seu vermium inestinalium j História naturalis T. I. p. 520. azon okbűl, hogy az álke'plepte lógyomorban gyuladást nem tapasztalt, ugyancsak azon véleményhez simul; hanem az én gondolatom szerint az álképlepte organumban hibázó gyuladásból azt nehéz következtetni , hogy azért azok az állatoknak nem ártalmasak; mert ha az igaz, mit az orvosok tapasztalinányaikból a' legbizonyosabban tudunk, hogy