Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

1) A' ragadós hagyináz 1809. 187 kor korábban is, egyedül lmom kigőzölés alatt, melly bői a' betegek mintegy mély álombul ocsódván föl, a' javulás ösvényén találák magokat, és végre egy valóban új életbe léptek által. Az érverés apró, sebes, és egészen lágy lévén, ha egyszersmind a' bőr, a' nyelv és foghus kiszáradt, volt a' káfor leginkább a' maga helyén, és kis adagokban mindenkor segített. A' rest érverésnél és általában a' nagy tompaságban , valamint nem kevesbbé a' való hagymáz legmagasabb fokán, hol t. i. a' fene már valóban több helyeken beállott, és minden romlásnak indáit, a' káforral 24 óra alatt 20 szemerig is emelkedem* A' pézsmától (moschus) azonban még szebb és nagyobb következéseket szemléltünk, mellyel, ő Cs. Kir. Magasságának a' Főherczeg Nádornak természetes gondosságából, ki azt egyenes úton hozatá oroszórszágbúl , kórházunk elegendőkép, sőt fölesleg vala ellátva. Az valóban csudákat eszközlött ott is, hol a' káfor többé semmi esetre sem lehetett javallva. Az érverés kicsiny, rezgő, de kemény lévén , és az erők fogyatkozván, midőn egyszersmind álonikór, rángások és motozás (carpologia) mellett a' betegnek tekintete elkomorúlt , látása fogyott , lehelete elnehezedett, bőre hervadt, mocskos égő lett, 's róla az izzadság szinte csurgott; továbbad ott, hol a' fene a' szemhéjakat, az orrot, a' szájajkakat, a' borékot (scrotum) és más re'szeket lepte meg, azon pillantatban , mellyben az egész Organismus a' tökéletes fölosziáshoz közelgett: az illy kornyülmények közt adám én a' meghalad-