Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

•1 Ä 1 I. Értekezések, aprói}!» közlések, kivonatok. menekedhettek volna meg a' fertezés veszedelmétől. A" fris levegőn kivül, mellyben minden nő-, vényszál olly dicsőén virágzik, e'1 és díszlik, és meílyet én minden másféle füstöléseknek, főkép a' gyantásoknak, inellyckből mindenkor új fojtólég (Stickluft) fejlődik ki, elejbe teszek, főkép a' növény- es föleresztett ásványsavak különösen jól munkálkodtak , kivált azon esetekben, mellyek még csak egy kévéssé is a' loblázhoz (synocha) közeledtek, a* mi főkép azoknál történt, kik a' kórházban betegedtek meg, tehát kiket én mindjárt a" betegségnek első pillantataihan kezem alá kaptam. Ezek a' lázat enyh/tették , a' nélkül hpgy gyöngítették volna a' beteget, és a* nedvek vegyilésének elfajulását legbiztosabban akadályozták* Ezek mellett figyelmünket mindég arra fordítottuk, valljon vannak c első utakbeli tisztátalanságuk jelen? mellyekre a' szegény ember ollygyakor alkalmat ad, és a' mellyek undor, gyomornyomás, szájkeserűség, savanyu vagy sáros íz, ökröndözés vagy valóságos hányás, fejfájdalom által mutatkoztak. Ezeket kiüríteni, szinte első kötcJességeink közé számláltuk, és valóban sokan ezen bánásmódnak köszönhetik megszabadulásokat. jla teiuit a"' betegség kezdetekor, vagy talán a betegség későbbi lefolyása alatt is a' hányásra legkevesebb hajlandóságot tapasztaltam, vagy bizonyos késedelmet a" kiír* menetelében , azonnal hánytató gyökeret', egy kevés hánytató borkövet tévén hozzá, a legjobb foganattal adtam, ezen utolsót maga magában a' belekre való sebes hatása ini

att szorgalmasan elmellőzvén. A' mondott orvosságra a' beteg feje mindenkor földerült, és az öszvekornyadt ember v idogabb arcczal emelkedék föl. Ha beteges anyagok az elsp utakban mélyei»-