Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

114 II. Literatur a. Minekutána a' beteg egy keskeny asztalon vi/.erányosnn lefeküdt volna, egyenesen a' Poupart' szálaga alatt egy bemetszést tesz, és a" fő üteret és véreret leköti, ezután a' vágást be \s lefelé hosszabbítja, hogy belső karéjt képezzen, a' forgócsontotbelülriil előnyomja, a' tokot élőiről, a'rézsútos szálagot, a' toksznlagot hátulról átvágja, és végre a* far izmokból a' külső karéjt képezi. Ezután a' bőrszéleket egynéhány véres öltésekkel egyííni ke'l. A' szerző elbeszéli aztán, hogy ő látott egy szerencsés esetet (bizonnyal az egyetlenegyet), és hogy tehát az akadémiától föltett jutalomkérdést megfejtettnek kell nézni. Midőn a' szerző a' czombcsonkolasi bánásmódjára megy által, némelly alapjait adja elő, a' mellyekhez magát tartja, hogy vagy megkímélje a' tagot vagy a' lőtt sebek után csonkoljon. IIa a'' gömb a' csonton rézsut ment keresztül, és az általa' lágy részek' tökéletes zúzását a' csontnak üszveroncsolt törésével okozta, akkor a' csonkolást ki kerülni nem lehet, minthogy a' következő genyedés halálos lenne. Ha ellenben a* golyóbis nem egyenest a" csonton ment keresztül, hanem átfúrván a' lágy részeket sebessége és fölíiletes érintése által a' csontot eltörte, akkor L. azt véli, hogy a' sebet egyszerítni, és a' csonkolást tenni nem kell. Ha nagyobb véredények hosszokban sértettek meg golyóbis által, vagy általa tokszálngok nyittattak-ki, akkor a' szerző a* csonkolást elkerülhetetlennek nézi. A' ezomb' csonkolását L. legürömestebb körmetszéssel teszi, megengedi még is, hogy a' részek sértésétől függ' mellyík inethodus alkalinaztassék, és hogy ő itt is gyakran képzett karéjt. Ha a' körmetszést használja , ott a' hol a' seb' átmérője legnagyobb, a' bőrt mindenik oldalon bemetszi;