Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

l) Larrey' sebészi klinikuriia. 109 a' kémvesszőt bedugta, hanem ezek után azok' lobját soha sem látta; ezen betegségnek tehát a* ritkaságok közé kell tartozni. A' mi az első bekötést illeti, arra figyelmeztet a' szerző, hogy az élődi egyítésre éppen nem keli mindég vágyni; különösen meg kell ezt jegyezni, a' hol általános betegség

1 vagy idült természetű baj van jelen; egyébaránt az által csekély a^ nyereség. A' csontra magára L. többnyire egy gyengéd írral bekent tépetlevelet tesz; ez által a' csontbol való vérzés inegállítatik, és a' bőrbeesésének eleje vétetik. Egy inalthaikereszt, nyomatékok és öszvetartó kötő fejezik be a' bekötést, a' mit a' mennyire lehet későn keli megújítani. L. a' csatamezőn a' sértés után a' mennyire lehet hamar teszi a' csonkolást, és okát azon szerencsés foganatnak, mellyel csonkolásai járnak ebben helyezi. A' csonkolási sebek' behegedésének folyamatját a' szerző, a' szokott módon magyarázza, 's át megy azon szemlélményére, hogy a' csont' idegei egymással egyesülnek és burkot (Schlinge) képeznek. L. azt véli, hogy míg ez nem történik, azon csaló érzés , hogy a' fájdalom az elvágott részekben van, jelen legyen , és hogy a' természet ennek gátlására, és hogy az idegfoh ade'kot el ne veszil se, eszközli ezen egyesítést. Azon forró esetek, mellyek a' csonkolást kÖzvetetlen javallják L. vélérnenye szerént ezek: l) Egy egész tag' elvesztése akár ágyúgömb, akár vágás által, minthogy az első esetben kifeszítések, heves lobok, görcsös tünetek vagy fene könnyen támadnak; az utolsóban pedig, ha a' vérzés az életet nem hamar veszti el. a' szögletes seb, a' csont' törése vagy repedése 's t. a' gyógyulást lehetetlenné teszik.