Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

l) Larrey' sebészi klinikuriia. 105 nem a' vérkiömlésnek, az ideges szövetek', vagy az inas és rostos képzemények' feszülésének kell tulajdonítani. Hogy a' levegőnek ártalmas befolyása nincs, azzal akarja L. megmutatni, hogy az olly gyakran tett kifejzésnél (exarticulatio) azoknak helyük nincs. A' szerző véleménye szeréní; a' vérkiömlés idegtüneteket hoz elő, mellyek itt mindenkor heves természetűek. Minekelőtte a' szerző a' jóslatra (prognosis) 's a' gyógyításra menne által, fölosztja az ízíiléssebeket: a' különböző ízülések, a' sebek' terjedése és mélysége, a' sértett részek' természete és végre az élődi esetek szerént, mellyek azt szövevényessé tehetik." A' csuklók (art. per ginglymum) sértései veszélyesebbek mint a' többi izülésekéi, minthogy a' kiömlött nedvességeknek kevésbb helyük van ; az izülések oldalain vagy lejtős részein esett sértések kevésbbé kijeleltek, minthogy a' kiörnlés könnyebben kifolyhat, mintha más helyen történtek volna. A' mi a' terjedést illeti, azt hiszi L., hogy egy nagyobb seb kevésbbe' fontos , mint egy kis szúrás, ha ez történetből véröinleget okozott. Ha sebszélek nem mindjárt egyítetnek, akkor a' csontokat takaró porczok darabonként leválnak, 's utánok anchylosis támad, akkor is, ha a' porcz, vagy ennek egy része megsértetett, vagy a' mi több elvágatott, melly utolsó esetben az elvágott porcz - darabnak eltávoztatása van javalva. A' szerző a' sebszéleket tapaszszeletekkel többnyire mindjárt egyíti, a' beteg tagnak merő csendes helyezetet ád, a' melly akkor is legjobb, ha anchylosis következnék és a' sértett ízíilést ólomvízzel, káforléllel és tojásfehérrel nedvesített nyomatékba tekergeti. A' lobos és ide ges tünetek általános rendszabások szerént gyógyitalnak. Ha a' baj idült, a' szélek dagadtak