Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 3. kötet, 7-9. sz. (1831)

1831. Hetedik füzet

22 I. Értekezések , apróbb közlések, kivonatok. mindenek' véleménye szerint legállandóbb kórjeleket kiemeljük, a' nélkül, bogy magunkat valami névhez köln ik, vagy ennek n-y o^in ó s s á gár ó 1 Ítéletet hozni akarnánk. Itt legelőször is , mint cgyetleneg^i ^itíizött czél, következik egy értekezése' betegségről ^a' szerint, a' mint ez az emberen mutatkozik; az'állatokon a' hozzá hasonlónak folyamatja, mint nem ide tartozó, csak annyiban, a' mennyiben az okok' kifürkészésére , és az óvó szerek' (Prohibitivmittel) használására megkívántatik, későbben rövideden fog előadatni. Kezdetben egy, többnyire nem fedett, bőrhelyen, az arezon, nyakon, tarkón, a' kezeken 's tb csekély, kölesnyi nagy gömöcske, vagy épen olly nagy pörsenés támad, melly annak, a' kit az meglep, néha elébb a'meglátás , néha elébb a' pörzsölő, xiszkető, semmi esetben sem nagyon fájdalmas érzés által nyilványosül. Altalános, egyidőbéli vagy előrement rosszullét csak kivétel gyanánt szemléltetik , és azon lépcsőn soha sem áll, hogy súlyos betegséget gyaníttathatna. Olly pörsenés majd mindég tfsak egy támad, melly, ha nőtt, vagy fölvakartatott vagyátlátszó, vagy czitromsárga, vagy húsvízveres, szelíd (a' régiek szerint csípős) nyirkot szivárog-ki, midőn az alatt környéke keménnyé és dagadttá lesz : orbánezos lobvörösség csak későbben és lassanként jelenik-meg, és talán a' beteg' vakarása által, ki többnyire azt gondolja, hogy valami csípte-meg, öregbedik. Ma a' pörsenés' kifejlődése nem háborgattatik, az akkor naponként, sőt óránként lencsényire és nagyobbra nevekedik , 's ezen gyarapodással színét, melly azonban sötétvörös, szürkekék és feketés lesz, változtatja.