Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Ötödik füzet

if 4 lt. Literatilr a. Kórtudományi része ezen munkának nem teszi annak legfényesebb oldalát; a' szerzőnek tetszett a' görvélykór' diagnostikáján mintegy elsiklani: hogy minél több helyet szánhasson therapiájának, pedig a' könyv* kiterjedésének nem volt határ szabva , *s az olvasó az elsőbb' fogyatkozását azért sínlhetianynyira, mivel a' másikkal olly nagy mértékben kell megelégednie. O a' betegség' gyógyítására nézve tluxhamnak ezen szavait követte : „Medicum pauca quae dam praestantissímorum de quolibet genere remediorum ad eius usuin seligere, illísque inhaer e r e , non vero divagari oportet in irnmensam farraginem cui nonnulli tain avide indulgent." Ennél fogva a' szerző csak kevés gyógyszereket ajánl , de ollyanokat, mellyek hosszú praxisában neki előkelő szolgálatot tettek; 's ezen practices álláspontból tekintvén a' könyvet, az a' görvélykór' t h et api áj ár a sok világosságot vet. Egy hisszük, olvasóink kedvesen fogják venni azon czikkelyek' közlését, mellyek a' görvélykór' gyógyításáról általányosan értekeznek. A' görvélykór — ugy mond a' szerző a' 19. lapon — az áthasonlító orgánumok' (org. assimilationis) huzamos és önneinű beteglétében alapszik; azonban, mivel ezen beteglét' valója még ismeretlen előttünk, itt csak közvetett ^nediatus) gyógybánásról lehet szó , melly a' betegre ható külső befolyásokat czélirányosan megváltoztatja, 's ekként a' rendszeres áthasonlítást helyre állítja, a' mi által a' testnek nyavalyás habitusa is lassanként felépül — pedig ez egyedül való bizonysága a' görvélykór' tökéletes gyógyításának. Magában ezen betegség' lassú és huzamos kifejlődésében 's épen olly hosszas le-